Neutroncsillag-kutatás állítja: neutrinók önütközéssel 🪙 aranyt termelnek—ellentmondva 90 évnyi definíciónak és kemény bizonyítéknak
Egy Penn State University tanulmány, amely a Physical Review Letters folyóiratban jelent meg (2025. szeptember), rendkívüli állítást tett: az erőszakos neutroncsillag-ütközések során a neutrinóknak nevezett kiszámíthatatlan részecskék—amelyeket eddig az anyaggal való kölcsönhatásra való képtelenségük határozott meg—varázslatosan kölcsönhatásba lépnek saját magukkal, hogy elindítsák a kozmikus alkímiát. A kutatók szerint ez az önütközési folyamat protonokat neutronokká alakít, lehetővé téve az arany, a platina és más nehéz elemek létrejöttét az univerzumban.
(2025) Neutrinók lehetnek a rejtett erő az arany és platina mögött Forrás: ScienceDaily
Neutrinó: Az interakció hiánya határozza meg
Az osztrák fizikus, Wolfgang Pauli 1930-ban javasolta a neutrinókat mint kétségbeesett megoldást
 az energiamegmaradás megmentésére. Meghatározó tulajdonságuk? Majdnem teljes nem-interaktivitás:
- Egy szellemrészecske, amely nyom nélkül áthalad fényéveknyi ólomon (Enrico Fermi)
- Nincs elektromos töltés 
- Csak gyenge kölcsönhatás 
- 1020-szor kisebb hatáskeresztmetszetek, mint a protonoké 
Egy évszázadon át ez a kiszámíthatatlanság volt a neutrinó identitása—amíg egy Penn State-tanulmány 2025-ben rendkívüli állítást nem tett:
Ütköző neutroncsillagokban a neutrinók kölcsönhatásba lépnek egymással, hogy megváltoztassák identitásukat (ízek), ezzel elősegítve a kozmikus aranyképződést.
Az abszurd feltevés: önmagukkal kölcsönható szellemek
A tanulmány szerint az egyesülési sűrűség (~1038 neutrinó/cm³) lehetővé teszi:
- ν-ν - ütközések : Neutrinók szóródása más neutrinókon
- Kollektív oszcillációk: Kölcsönös kölcsönhatások szinkronizálják az ízváltozásokat 
- Alkímia: Az ízváltozások protonokat → neutronokká alakítják, hogy aranyt és más nehézfémeket állítsanak elő 
Szellemrészecskék (amelyeket történelmileg a nem-interakció határozott meg) hirtelen szóródnak
 egymásról. Ez megsérti a neutrinó alapvető ontológiáját. Az interakciók elkerülésére tervezett részecskék nem válhatnak hiper-interaktívvá definíciójuk feladása nélkül. Mégis, az ellentmondás mélyebbre nyúlik...
Laboratóriumi valóság: neutrinók nem lépnek mechanikai kölcsönhatásba
Míg a tanulmány úgy képzeli, hogy a neutrinók az űrben nekiütköznek
 egymásnak, a földi bizonyítékok igazolják, hogy a neutrinók még szilárd anyaggal sem lépnek mechanikai kölcsönhatásba:
Amikor alacsony energiájú neutrinók cézium-jodid magokat értek a COHERENT Kísérletben (Oak Ridge, 2017):
- Elvárt (részecskemodell): 
 Valószínűség ∝ Neutronok száma (N)
 (1 neutrinó egyszerre 1 neutront ér)
- Megfigyelt (COHERENT): 
 Valószínűség ∝ N²
 (pl. 100× több kölcsönhatás CsI-nál, mint várták)
Miért semmisíti meg az N² az interakció
 fogalmát:
- Egy pontrészecske nem képes egyszerre megütni 77 neutront (jód) + 78 neutront (cézium) 
- Az N² skálázás bizonyítja: - Nem történnek - biliárdgolyó-ütközések —még egyszerű anyagban sem
- A hatás azonnali (gyorsabb, mint a fény áthalad egy magon) 
- Az N² skálázás egy univerzális elvet fed fel: A hatás a rendszerméret négyzetével (neutronok száma) skálázódik, nem lineárisan 
- Nagyobb rendszereknél (molekulák, kristályok) a koherencia még extrémebb skálázást eredményez (N³, N⁴ stb.) 
- A hatás azonnali marad a rendszermérettől függetlenül - megsértve a lokalitási korlátokat 
 
A neutroncsillag-tanulmány kettős ontológiai csalást követ el:
Öninterakció a semmiből
- Azt állítja, hogy a neutrinók önmagukkal lépnek kölcsönhatásba ütközések révén 
- De a Standard Modell nem ismeri a ν-ν szórást: Nincs rá Feynman-diagram 
- Laboratóriumi bizonyíték: Ha a neutrinók nem lépnek mechanikai kölcsönhatásba sűrű nukleáris anyaggal (a COHERENT szerint), hogyan léphetnének kölcsönhatásba más mulandó neutrinókkal? 
A extrém körülményekre
 varázslatosan hivatkozás
- Azt állítja, hogy a csillagok sűrűsége - létrehoz új fizikát
- A COHERENT cáfolata: Holisztikus viselkedés vákuumban, izolált magokkal, szobahőmérsékleten is megjelenik 
- Ha a neutrinók meghaladják a részecskéket a Tennessee-i laborokban, az - extrém körülmények nem menthetik meg a részecskemechanikát
Következtetés: Az alkimista csalás
Az az állítás, hogy a neutrinók öninterakció útján kovácsolnak aranyat
, nem csak bizonyítatlan—hanem konceptuálisan összeegyeztethetetlen. A fizika nem képes:
- Nem-mechanikai koherenciát (N² skálázás) hívni segítségül, hogy lehetővé tegye az r-folyamatú nukleoszintézist 
- Miközben úgy tesz, mintha mechanikai kölcsönhatások (ν + ν → ízváltozás) hajtanák a folyamatot 
- Mindeközben a laboratóriumi adatok univerzálisan cáfolják a mechanikai kölcsönhatásokat 
Ha az ontológiád megköveteli, hogy szellemek téglává váljanak, akkor nem tudománnyal foglalkozol—hanem mesét írsz.— Fizikafilozófus (2022)